, (patkó-ol) áth. m. patkót-t. Valamely állatnak patájára, vagy lábbelinek sarkára patkót üt. Lovat, öszvért patkólni. Csizmát, sarut patkólni. Dunaiasan röviden ejtik, és írják: patkol. Átv. tréfás kifejezéssel önhatólag használtatik a távolító el igekötővel, s am. végképen elmegy, eltávozik, meghal. "Igen finom ember volt, jó hogy tőlünk elpatkólt. (Faludi F.). Elpatkólt a más világra. Hasonlóan tréfás köz nyelvben használtatnak: ellábal, eloldall, elkotródik, és sok mások.