, (pat-a) fn. tt. patá-t. 1) Mint a hangutánzó pat gyöknek származéka, jelenti, némely állatok talpkörmét, melylyel léptökben a földet tapodják, tapossák, hangáttétellel: tapa, ,tap gyöktől; különösen mondják lovakról, disznókról, a más hasított körmü állatokról: ló patája, disznó patája. A csagataj nyelvben Vámbéry szerént pata am. láb, a persában pácsa (lábacska) Vullers szerént am. kisláb, lábszár; pacsa a törökben is am. juhláb. Egyébiránt a szanszkritban pad am. láb, path = tapod, honnan származtatják a latin pes (a függő esetekben ped-) a görög πους (a függő esetekben: ποδ-), a német Pfote, cseh pata (spanyolul is: pata), lengyel pieta stb. szókat. V. ö. PAT gyök. 2) Csontból, vagy fából való hengerke, csürök, csürk vagy csigaféle eszköz, melyet a játszó gyermekek bottal szoktak elütni, mint a tekét. Ez értelemben is, mint ütésre való eszköz, hangutánzó. 3) Ugyanazon jelentésü a zajos verekedést, veszekedést képleg kifejező csatapata vagy csetepaté öszvetett vagyis ikerített szóban. 4) A növények gyökerén rágódó féregfaj, különösen, a cserebogár kukacza, másképen: pajód. Ez értelemben vagy az utóbbiból összehúzás által eredett, vagy talán a vékony hangu pete (tojás) szóval állíthatjuk párhuzamba, mely szerint még csak fejlődésben, s mintegy tojásban (kukaczban) levő bogarat jelentene.