, (görög-latin eredetű, s jelentése törzsapa) fn. tt. patriárká-t. Szoros ért. az ó testamentomi három ősatya: Ábrahám, Izsák, és Jákob, kik az egy igaz Isten imádásának alapkövét letették. A keresztény anyaszentegyházban különösen keleten, már az első századok alatt így neveztettek azon püspökök, kik az illető birodalomnak vagy tartománynak lelki főnökei voltak, pl. a konstantinápolyi, antiochiai, alexandriai, jeruzsálemi patriárkák. A nyugoti egyházban a lizabónai patriárka primási, a velenczei érseki ranggal díszeskedik; ez értelemben magyarosan: atyaérsek.