, (pat-é-el) áth. m. patél-t. Általában am. ver. Különösen sulyokkal vagy lapoczkaféle eszközzel pufogat, puhítgat, vereget valamit. A mosónők patélják a ruhát, a párolt kendert, fonalat. E szónak törzsöke a hangutánzó pata, s volna tulajdonkép patál, mint pufál, a törzs átalakulva lett paté, mint zuhé, s így származott belőle patél.