, (pasz-at) fn. tt. paszat-ot, harm. szr. ~ja. Túl a Dunán am. a szokottabb maszat, vagyis szemét, különösen ruhához, testhez tapadó mocsok, piszok. Az m és p fölcseréltetnek, mint a mocs pocs, mocsolya pocsolya rokonhangú és értelmű szókban. Rokona az i-ben kicsinyített alakú piszok, e helyett paszok, paszék. V. ö. MASZAT, MOCS.