, (parlag-i) mn. tt. parlagi-t, tb. ~ak. 1) Parlagon tenyésző, termő, vad, mivelés által nem nemesített. Parlagi virágok, rózsák, gyümölcsök. 2) Átv. ért. miveletlen erkölcsü, nyers. Parlagi ember. Parlagi suhancz. Szelidebb értelemben am. falusi, mezei életet űző; falusi gondolkodásmódhoz illő. Parlagi versek. Parlagi politika.