, fn. tt. pásztor-t, tb. ~ok, harm, szr. ~a. Eredeti latin értelménél fogva, barmokat legeltető személy, s minthogy ennek feladata egyszersmind az illető nyájra, csordára vigyázni, am. őr, őrködő. Ökör-, tehén-, borjú-, disznó-, juh-, kecske-, lúd-, libapásztor, csordapásztor. Egyébiránt a baromőröknek jobbára saját neveik is vannak; ökrész, tehenes v. tehenész, gulyás, csikós, csordás, kanász v. kondás, juhász, kecskés. Lágy pásztor alatt gyapjat rúg a farkas. Csak a pásztor vétke, ha tudta nélkül eszi meg a farkas a bárányt. Vigyáz mint górén a pásztor. (Kmm.). Innen átv. ért. bizonyos, szabadban levő jószágra, ingatlanra felügyelő személy, hogy kár ne történjék benne, s am. csősz. Dinnye-, kukoricza-, szőlő-, erdő-, szérűpásztor. Képes kifejezéssel, papi személy, ki a rá bizott hivek fölött őrködik, azokat kellő lelki, erkölcsi táplálékkal ellátja stb. Lelki pásztor, fő pásztor. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor lelkét adja juhaiért. E hasonlat különösen a juhász és juhok közti gyöngéd viszonyra vonatkozik.