, fn. tt. patkány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A güzmölő állatok neme alá tartozó köz ismeretű, utálatos állatfaj; farka hosszú, szine barna, fekete, de vannak szürkék, pejek s néha fehérek is; házakban, pajtákban, kamarákban, malmokban, hajókban stb. szeret lakni. (Mus rattus). Az Ormányságban am. vakandok; s a föntebbi értelemben poczok a neve, mi más tájakon közönséges egeret jelent. Minthogy ezen állatfaj undok és büdös, nevének gyökét (pat v. pocz) azon rokonhangu és gyökü szókkal tehetni rokonságba, melyek rondát, undokot, büdöset jelentenek, ilyenek a Balaton vidékén divatozó pótincza, ronda, melyhez rokon a latin putidus, putor, putorius, továbbá posz, poszog; poszákol am. valamit berondit; a vékony hangu büd, büdös és pőcz az öszvetett takonypőcz szóban. A k középképző átalakult gyakorlatos g, mintha volna patogány, potogány, poszogány. Így alakult a cziczog törzsöktől: cziczkány. Az eredeti képzőt megtartották: bozogány, mozogány, csalogány stb. Egyébiránt szlávul: potkan (Jancsovics).