, fn. tt. pásztá-t. A mezei és szőlőmunkásoknál divatos szó, s jelenti a munkába vett földterületnek azon osztályát, szakaszát, melyet a munkások serege egyszerre s együtt elfoglal. Egy pásztát lekaszálni, learatni, megkapálni, megszedni. Az aratókat több külön pásztára szétrendelni.
"Kalákába is elmegyünk,
Pásztát is majd együtt viszünk.
Népdal.
Vadászoknál azon erdőrész, melyet hajtóvadászaton egy hajtásra fölvesznek. (Der Trieb). Hajósoknál a szélre vonatkozva jelenti azon tért és irányt, melyen a szél fú (Windstrich). Tájdivatosan: pásztágy, pásznát, páznát. Jancsovicsnál szlávul: pászt-va. Magyar elemzésére nézve l. PÁSZMA.