, mn. tt. paszkonczá-t. Általán oly állatokról vagy növényekről mondják, melyek elsatnyulás vagy más lényeges hibájok miatt nemzésre, szaporításra elégtelenek, pl. paszkoncza férfi, néhutt asszonyról is mondják: paszkoncza asszony = magtalan asszony; paszkoncza kakas, melyet roszul heréltek ki, és se nem egész kappan, se nem kakas, néhutt tréfásan féltökü (gyurkó). Több vidékeken így nevezik a virágos kendert, melynek rostjai ugyan finomabbak, és szebb fonalat adnak, mint a magvas kenderéi; de valószinüleg azért nevezték paszkonczának, mert magtalan, és a szára jóval vékonyabb a magvasénál, kivált az, melynek növése megcsökkent, igen is czérnaszálféle. Néhutt: paszkócza. Székelyes kiejtéssel: poszkoncza, s alapértelemre és gyökre hasonló a maguk nemében hitványat jelentő poszka, poszáta szókhoz. V. ö. PASZ. Dankovszky szerént poszkonnicza, poszkonnicze a szláv nyelvekben virágos kendert jelent, mely Jancsovics szláv-magyar szótárában: poszkonná konopa (ez utóbbi am. a latin cannabis, német Hanf stb.).