, (párt-os-kod-ik) k. m. pártoskodtam, ~tál, ~ott. 1) A társadalmi törvényes egység ellen működik, törekszik, a köz vélemény és akarat ellenében szakadást, meghasonlást, felekezetességet tervez, s ez által néha lázadást, zendülést gerjeszt. Másképen s régiesen: pártolkodik, honnan pártolkodás. "A mi kemény haragunkon kivül fegyverünknek is erejét és pártolkodásokkal érdemlett méltó büntetéseket is rövid nap fejökre várják. III. Ferdinánd manifestuma a Rákóczy György-féle mozgalomkor. 2) Szelidebb ért. némi részrehajlásból igaztalanul saját felekezetének, kegyenczének előnyére vagy az ellenpártnak kárára, rövidségére törekszik.