, (párt-os) mn. és fn. tt. pártos-t, v. ~at, tb. ~ak, midőn fn. ~ok. Ki a társadalmilag megalapított törvényes egységben meghasonlást, szakadást tesz, vagy tett, vagy tenni törekszik; a többség ellen fölzendülő, lázadó. Pártos polgárok, katonák. "Mint hiteszegett pártosok, fejökkel s jószágokkal játszanak. III. Ferdinánd manifestuma a Rákóczy György-féle mozgalomkor. Ha Justinus történetiró értelmezését olvassuk a régi parthus népnevezetről, mely szerénte am. exul, alig kételkedhetünk, hogy ez a magyar ,pártos szóval összeüt. V. ö. PÁRT. Szelidebb ért. ki némi részrehajlásból, ellenséges, igaztalan véleményt táplál vagy törekvést mutat mások irányában; ellentéte: pártatlan.