, (párt-ol) áth. és önh. m. pártol-t. 1) Valakit védencz gyanánt segít, oltalmaz, kegyel. Ügyefogyottakat, szegényeket, gyöngébbeket pártolni. 2) Bizonyos pártnak, felekezetnek véleményét, szándékát szavazattal, tettleges részvéttel magáénak is vallja, igaznak, jónak, czélirányosnak stb. vitatja. Az indítványt pártolni. Valamely intézet czélját, leginkább pénzbeli segedelemmel előmozdítni törekszik. Pártoló tag. 3) Önhatólag, közelítő ragu viszonynévvel, bizonyos felekezethez áll, távolító raggal pedig, és amazzal egyszersmind, valamely felekezettől eláll. Ellenséghez pártolni. Saját feleitől elpártolni. 4) Mások ellen pártot alakít, pártot üt, fölzendűl. Ez értelemben, melyet Molnár Albertnél olvasunk (seditionem movere, conspirare), ma alig divatozik. S Molnár Albertnél az átható jelentés nincs is följegyezve.