, (párt-ol-ás) fn. tt. pártolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valakit vagy valamit pártolunk, azaz védünk, oltalmazunk, segítünk ellenfele irányában. 2) Véleménynek, nézetnek helyeslése, elfogadása. 3) Az önható pártol igétől: társadalmi, nevezetesen polgári vagy katonai meghasonlásból származó szakadás, elválás, máshová szegődés.