, (pár-os) mn. tt. páros-t v. ~at, tb. ~ak. Kettő, mint bizonyos tekintetben hasonlók, együtt véve, nem egyes, nem magányos, hanem egy másikkal együtt levő. Páros keztyű, csizma, czipő. Páros gyűrű. Párosával osztogatni az almákat. Különösen, magához hasonló társsal egyesűlt. Páros utazók. Egy igába fogott páros ökrök. Továbbá, kettő között levő viszonyra vonatkozó. Páros élet, am. házasság; páros táncz, melyet ketten-ketten járnak; páros dal, ének, zene, melyeket ketten zengedeztetnek. Számra vonatkozva: páros számok, melyeket kettővel fel lehet osztani, pl. 4. 6. 8. 10. V. ö. PÁR.