, (pár-ol-ik) k. m. párl-ott, htn. ~ani. 1) Melegség által párféle finom gőz fejlődik ki belőle, pl. párlik az edénybe zárt és tűzre tartott gyümölcs. 2) Mondják növényi vagy állati testről, midőn nedvei belső hévség által erjedésbe jönnek, s az illető test rohadni, bűzhödni kezd. A nedvek túl bősége miatt kipárlik a fű. Kipárlanak a lábujjak közei a nagy izzadságtól. Kipárlik a tisztátalanul tartott száj. Közönséges kiejtéssel: pállik. Mindkét jelentésben alapértelem a párnak meleg tulajdonsága, az elsőben mint ok, a másodikban mint okozat.