, (pár-ol-ás) fn. tt. párlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Midőn a párol igéből származik, cselekvés, melynél fogva valamit párféle gőzzel általjáratnak, lágyítanak, tisztítanak stb. szokottabban, párolás. V. ö. PÁROL. 2) Midőn törzsöke párlik, szenvedő állapot, melyben akkor van valamely test, ha belső hőség által kifejlett párnedv miatt fűledni, rohadni, büdösödni kezd. Párlás a lábujjak között, hónok alatt, száj csúcsain. A nedvesen öszverakott szénának, kölesszalmának párlása. V. ö. PÁRLIK.