, PUSZTÓLAT, (puszta-úl-at) fn. tt. pusztúlat-ot, harm. szr. ~ja. Pusztulás elvont értelemben. "Ugyan megszomorodik ő megpusztólatjában (in sua desolatione, Bécsi cod. Baruch IV.); "Nyissad meg te szemeidet, és lássad meg mü pusztólatonkat (desolationem nostram. Ugyanott Dániel IX.). "Es ő végezete pusztólat. (vastitas. Ugyanott).