, (pozs-og-ó-as) mn. tt. pozsgás-t v. ~at, tb. ~ak. Kinek vére a túlbőség miatt mintegy pozsog, pezseg, mi rendesen az arczbőrnek pirossága, vörös szine által jelenkezik, innen: piros pozsgás gyermek, ember; pozsgás ábrázat. Szabó Dávidnál poskos = piros, kövér bárány. V. ö. POZSOG.