, fn. tt. pozdor-t, tb. ~ok. Növénynem az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendjéből; vaczka kopasz; csészéje födelékes, aszottas szélü pikkelyekkel; bóbitája tollas, száratlan, vagy alig száras; magva hosszúdad, karcsú, pozdorjaforma, honnan a neve. (Scorzonera). V. ö. POZDORJA.