, (pokrócz-os) mn. tt. pokróczos-t v. ~at, tb. ~ak. Pokróczczal ellátott, betakart, megrakott. Pokróczos lovak; pokróczos bolt. Mint fn. tárgyesete: pokróczos-t, többese ~ok, s jelent pokróczcsinálót. Átv. ért. mondják durva, goromba magaviseletü, nyers modoru emberről.