, (pof-ók) mn. és fn. tt. pofók-ot. Kidudorodott, teljes, nagy pofáju. Pofók gyerek, leány. Kövér pofák Vicza. (Kisfaludy S.). E szóban az ók nagyító képző, mint ezekben: szemők, monyók, csombók, pirók, Istók. Máskép tájdivatosan: pufók, s magas hangon: pöfők, püfők; néhutt: pofitos.