, fn. tt. putrá-t. 1) Sajátnemü halfaj, melynek nagy zömök feje, s aránylag igen kicsi teste van. (Cottus gobio). Alapértelménél fogva a dudoru nagy hast jelentő potroh szóhoz rokonitható. 2) Árnyékszék, vagyis tulajdonkép az árnyékszék alatt levő üreg, gödör. Elemzésére nézve l. PUTRI.