, fn. tt. puszi-t. tb. ~k. 1) A csóknak kicsinyítő neve. Adj fiam puszit. Ne egy puszi. Törökül: busze v. pusze, és öpüs; persául: busz, buszak (Beregszászi); latinul: basium, honnan a franczia baiser. 2) Szabó D. szerint tollatlan kis madár. Első jelentésénél fogva hangutánzó; másodikban rokon foszt, fosztor szókhoz, mintha volna foszi, fuszi. V. ö. PUSZTA.