, fn. tt. puzdrá-t. Őseinknél azon félig lapos, félig homoru tok, melyben hátaikon nyilakat viselnek; máskép: nyiltok.
Gyökre nézve hasonló hozzá a csigát, kagylót jelentő púzsa. Ha alapfogalomul azt veszszük, hogy a csiga tokos állat, a puzdra is tok, mely természeténél fogva öblös, és dudoru; tehát eredetileg azon szókkal rokoníthatjuk, melyekben a pe po gyök valami dudorút, felfujtat jelent.