, (puly-a-ság) fn. tt. pulyaság-ot, harm. szr. ~a. Erkölcsi ért. lelki hitványság, gyávaság.
"Nem szorul e város tetemes falakra,
Nagy henye kövekből nincs együvé rakva;
Az erőnek szolgál kirepítő fészkül,
Nem a pulyaságnak biztos menedékül.
Buda famüvű sátorpalotái. Arany J.