, (puly-ka) fn. tt. pulyká-t. A tyúkok neme alá tartozó, s hozzánk Amérikából szakadt házi madárfaj, a lúdnál jóval nagyobb, s fején és nyakán kék tarjagos bőr fityeg, melyet ha megharagszik, piros szinüvé fúj föl, mit pulykaméreg-nek hívnak. Innen pulykamérgü aki mérgében felfújja magát. Némely tájszólások szerént: póka. (Meleagris gallopavo).
Nevét gyöngédebb nemü puly puly hangjától kapta, melyből lett pulyog, pulyogó, pulyoga, pulyka, mint több állatoknak ka ke képzőjű nevei. Szlávul erősebb haragos hangjától morka, vagy talán, mivel tengeren tuli madár, a tengert jelentő more szótól.