, nyomatosabban: puff; hangszó. 1) Azon tompa hang, mely valamely felfútt, kidudorodott öblü testnek hézagán kifakad, pl. a levegővel teli szívott pofából. 2) Puhább nemü testek megütődése által támadt tompa hang, pl. pufog s ruhával kitömött hát, midőn ütik. 3) Lövés által okozott hang, pl. pufognak a puskák. 4) Öblös és tágulékony testnek felfújt állapota, pl. midőn puffad a has. Ez értelemben alapfogalom benne a dudorúság, gömbölyüség, tömöttség, a fuvalkodás mellékértelmével. Vékony hangon: pöf, püf.