, (puh-ar) fn. tt. puhar-t, tb. ~ok. Gönczy Pálnál a növénytani újabb rendszerben a tízporodások (tízhímesek) seregébe; és öt terméjüek (öt anyások) rendébe tartozó növénynem; szirmai két hasábuak; tokja tojásdad ötszögü, öt kopácsu, kopácsai hegyökön behasítottak. (Malachium). Faja: vízi puhar; szára lecsepült és kapaszkodó, tövön gyökerező; levelei szíves-tojásdadok, kihegyezettek, nyeletlenek, a nem virágzó szárain levők nyelesek; bugája villás, ikrás szőrös; két hasábu szirmai csészéjénél hosszabbak. Terem vizenyős helyeken, árkokban, patakszéleken. (M. aquaticum). Alkalmasint ugyanaz, ami Diószeginél vízi madárhúr (cerastium aquaticum).