, (puf-f-asz-kod-ás) fn. tt. puffaszkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, vagy cselekvés, midőn valaki puffaszkodik, felfújja magát, fuvalkodik. Átv. kedélyi, lelki elbizakodás, vagyis erőködés, mely által valaki nagynak, kitünőnek akar látszani. Vékony hangon egy értelmü vele a pöffeszkedés.