, PRIBÉK, fn. tt. pribék-ět, harm. szr. ~je. Molnár A. szerint, transfuga, perfuga, vagyis szökevény. Innen alkalmazott értelemben: csavargó, jöttment; semmirekellő, rosz jellemü, zsivány, utonálló stb. Erő s pribék ellen nincs pecsétes levél. (Km.).
"Éh gyermekeinket maszlagon
Hizlalta, pribégjeivé, hogy ők
Verdessék, ami még nem ing.
Kazinczy Ferencz.
E szó Gyarmathi Sámuel szerént horvátul pribek, a dalmát nyelvben: pribegh, Dankovszky szerént a cseh nyelvben: pribieháts. Ha jelentése a szláv nyelvből értelmeztetik, ebben pri-behati am. körüljárni, körülfutkosni, jönni menni, lótni futni, és így pribék v. pribeh eredetileg szintén azt tenné: lóti futi, jött ment, csavargó ember. Azonban szintén Gyarmathi szerént a törököknél bri-beg (pur-beg?) = fiam uram, a neve a keresztény vallásból áttértnek; innen keresztényi tekintetben e név, mint hitehagyotté, gyalázatosnak tartatott, vagyis a keresztényeknél eredetileg hitehagyottat jelentett. A törökből származtát az is hihetővé teszi, hogy tiszta alakjában a törökkel határos szláv nyelvekben dívik, és hogy a magyarban nemes családnevekben is él, melyek szégyenítő szókat nem igen szoktak fölvenni.