, (a latin praeda szóból) fn. tt. prédát. Általán, erőszakkal, ragadva szerzett holmi, zsákmány, p. mit háboru alatt a katonák az ellenségtől rabolnak; a vadászok által szerzett vadak stb. Prédára menni, prédát szerezni, prédán osztozni, prédából élni. Prédára hagyni mindenét. Átv. ért. melléknevül használva am. pazarló, ki mintegy maga magát zsákmányolja ki. Préda ember. V. ö. ZSÁKMÁNY, és DÚ.