, önh. m. prézsmitál-t. Mindenfélét, haszontalan dolgokat fecseg, beszél. Oly értelmü, mint a gúnyosan használt papol, s valamint ennek gyöke pap, úgy amazé a latin presbyter, mintha volna presbitál. Valószinüleg a reformatio után keletkezett szó, minthogy a reformatusok az egyház véneit presbytereknek hivják.