, fn. tt. prépost-ot, harm, szr. ~ja. Az eredeti latin praepositus értelménél fogva tulajdonkép s általán véve am. elüljáró, főnök. Szokott egyházi ért. a káptalannak, vagy bizonyos szerzetesrendnek főnöke. Nagy prépost. Kis prépost. A premontrei rend prépostja. Jászai, csornai prépost. Czimzetes prépost.