, PREDIKÁTOR, (a latin praedicator); fn. tt. prédikátor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Egyházi személy, ki a néphez szent beszédeket tart, hitszónok; tájejtéssel: perdikátor. A protestánsok különösen ily czimen nevezték el papjaikat. Református, evangelicus predikátor. A szent Domokos rendén levő szerzeteseket predikator-szerzetbelieknek is hivták. Az ó testamentomi bibliában predikátor könyvé-nek mondják, mi a Vulgata szerént: Ecclesiastes, s igy kezdődik Káldi szerént: "A predikátornak a Dávid fiának, jeruzsálemi királynak igéi.