, (pör-zs n. pö-rös) fn. tt. pörzs-öt, harm. szr. ~e. Az égetett testnek azon állapota, midőn lágy tűzre tartva csak külseje pirúl meg, vagy ég el. Származékai: pörzsöl, pörzsölődik, stb. Hasonló hozzá a mély hangu parázs. Elemezve: pörös, azaz olyas valami, mit a tüzön pörgöltek; pirítottak. Hangváltozattal: pěrzs.