, fn. tt. pösz-t, tb. ~ök. 1) l. SZÖSZ. 2) Hangejtési hiba, midőn valaki nyelvét az ajakakhoz érintgetve beszél, mintha p hangot akarna ejteni. Erre mutat a szinte hangutánzó latin balbus. A szöszt is pösznek mondja, (km. a fogatlan vén asszonyról); szokottabban: pösze.