, (pör-s) fn. tt. pörs-öt, harm. szr. ~e. 1) Állati bőrön támadt fakadás, bibircsó, mely rendesen mérges természetü, és vörös szinü. E tulajdonságánál fogva azon szók közé sorozható, melyekben a pör (= pir) gyök égésre, tüzességre, pirosságra vonatkozik. Persa nyelven parus v. perus Vullers szerént: pustulae in membris corporis humani. 2) A lopvanőszők seregébe tartozó moszatnem, mely a fákon, köveken, földön apró liszt formában terem, a különféle szinü, többi között van vörös, és rózsás pörs. Nevét hasonlatnál fogva alkalmasint az állati pörstől, mint bibircsótól kapta.