, (por-hon-rojt) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje a magzatra félig ránőtt, azon fölül öt fogu; bokrétája a magzat fölött egy szirmu, rövid nyaku, öt egyenetlen hasábu; porhonainak hegyei öszvenőttek, alul szétállók. (Lobelia, Lobel nevü füvész emlékeül).