, (pöf-f-ed) önh. m. pöffed-t. Dagad, dudorodik, mintha belülről fúnák. Pöffed a kidudorított pofa, a felfujt has, a béka. Átv. erkölcsi ért. felfujja magát, hogy nagyobbnak lássék, vagy mintha meg nem férhetne magában elbizottsága miatt. Némi értelmi módosulattal rokon hozzá a vastag hangu puffad.