, fn. tt. pök-öt, harm. szr. ~ev. ~je. Nyál, melyet szájunkból kivetünk. Hangutánzó, melyhez hasonlók a német Spucke, spucken, speien, Speichel, görög πτυω, πτυσμα stb. Fordítva: köp (törökül: küpür-mek) sőt a székelyeknél van töp is (a göröghöz közelebb).