, (pöf-ög) gyak. önh. m. pöfög-tem, ~tél, ~ött. Emberről szólva, am. pöf pöf hangon fujja ki teli pofáját. Legközelebb áll hozzá a teli torokból kinyomuló böfög. Mondják a fövő, és bugyborikoló kásáról, midőn dagadoz. Pöfög a kása, rotyog a káposzta. (Szabó D.).