, fn. tt. pozslár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Elavult szó, s am. pallos, kard. Horvát Endre hóhérpallos értelmében alkalmazta.
Talán olyan kardot jelentett, melynek nagyobb bódája volt, mintegy bódlár, bodlár; vagy pedig boszlár am. boszuló, olyan alkatu mint fegyver.