, (pöf-ed-eg) fn. tt. pöfeteg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Gömbölyűded növésü gombanem, különösen ennek porbélü faja, mely, ha eltiporják, öszvezuzzák, gyönge pöf hangot adva fakad szét. (Lycoperdon bovista.) Máskép: posz, banyaposz, lóposz, poszogó. 2) Szabó Dávid szerént jelent annyit is mint fakadék, kelés. Innen Molnár Albertnél: pöfeteges am. fakadékos, keléses, pörsedékes (pustulosus).