, (pök-öd-ös) gyak. önh. és áth. m. pökdös-tem, ~tél, ~ött, par. ~s. Gyakran, ismételve, sokszor pök. A megromlott gyomru, a hurutos ember pökdösni szokott. Csufságból egymást pökdösik. Arczul pökdösni valakit.
Képeztetésre olyan mint, bökdös, lökdös, szökdös, rakdos.