, fn. tt. potyá-t. Körülbelül am. potom, midőn veszendőt, hiábavalót, ingyent, hitványat jelent, p. potyára adni valamit; potyára maradt. Szereti a potyát azaz ingyent. Potya ember, hiábavaló, potom ember. Potya áron elvesztegetni a jószágot, am. igen olcsón. V. ö. POTOM. Egyébiránt gyökre nézve közelebb a potyog, potyogat igékhez csatolható, miszerént potya mintegy elpotyogott valami; potyára hagyni annyit tenne, mint elpotyogatni, elhagyogatni. V. ö. POTYADÉK.