, fn. tt. potroh-ot, harm. szr. ~a. Nagyra hizott kövér has. Alig birja a potrohát. Megnőtt a potroha. Rokonok: poh, poczok. Szabó Dávidnál eléjön potrok is.
Valószinüleg öszvetett szó a poh (pocz, poczok) és terh részekből, poh-tereh, melyből hangváltozattal lett: potorh, potroh. Ily átváltozás az öszvetett szókban nem ritka, p. takony-pőcz takonypócz, láb-tevő lábtó, nyolcz-szer nyolcz-szor, és megfordítva bors- v. bosstörő bösstörő, gomböstű gömböstű stb.