, fn. tt. potá-t. Kiforradó, kifakadó csög-bög, csomó, tapló a fák derekain vagy derékágain. Szabó D. szerént: cser- vagy tölgyfabogyó, vagy tapló; vagy csögbog, forrás a fán. Mennyiben a pota rendesen dudoru, gömbölyü szokott lenni, hasonlók hozzá a bod, bogy, bogyó, bogya, bóda, bodak. Mennyiben pedig mintegy kiálló toldaléknak látszik, rokonai: fót és pót.