, fn. tt. posztó-t, harm. szr. ~ja v. posztaja. Szőrnemü anyagból, különösen gyapjuból szőtt vagy kallott, vagy gyúrt kelme, mely anyaga által a vászontól, tömöttsége, vastagsága által holmi más vékony szövetektől, simasága által a pokrócztól, darócztól különbözik, s rendesen ruhakelméül használtatik. Aba, fehér, fekete, vörös, kék, zöld stb. posztó. Szűrposztó, mely goromba gyapjuból készűl; finom posztó, selyemposztó, úgynevezett selymesjuhok gyapjából; kalapposztó gyapjuból, nyúlszőrből. Fél posztó, mely vékonyabb. Öszvemegy, mint a pukovai posztó. (Km.). Se pénz, se posztó. (Km.). Két szinü posztó. (Képmutató, áloskodó, két kulacsos). A posztónak szine és fonákja. Egy vég posztó. Végszámra adni venni a posztót. Siet, mint béka a vörös posztóra. (Gúnyos közmondat a hivatalvadászókra).
E szó csak vász-on hasonló gyökhangu szóval van szintén fogalmi rokonságban is. (Vász = posz). "A posztó s vászon között az a különbség, hogy azt a szövés után megszokták kallani, ványolni; ezt pedig nem." (Szabó D.). Eléjön a törökben is pasztav alakban. A persában baszt fejre való szövetet és baft általában szövetet jelent. A német Bast Adelung szerint nem csak sík héj, hanem félselyemből vagy teveszőrből készített szövet is.