, hangnév. 1) Midőn mozgásra vonatkozik, származékai posog v. pozsog, pozsgó, vékony hangon: pězsěg (néhutt: pizseg), pězsgő. Azon susogó hangot utánozza, melyet bizonyos apró és sűrűen izgó-mozgó állatocskák sürögése idéz elé. Mondják az élénkebben mozgó vérről is. Ide tartozik a székelyeknél divatos posadék, mely sok apró gyermeket jelent, kikről t. i. szoktuk mondani: oly sokan vannak, szinte pizsegnek. 2) Midőn bizonyos testek nedveinek megromlásából származó kellemetlen, bűzös szagot jelent; s ekkor tulajdonkép indulathang, s olyan mint, pih! piha! pfuj! Sőt ide tartozik maga a bűz, büd, büdös is, melyekben az ajakhangok az illető rosz szagot mintegy elfújják, eltaszítják.